1978-ban két gyerek játszott Los Angeles-i házuk hátsó udvarában, amikor az ásójuk valami keménybe ütközött. Nem kő volt, és nem is egy régi hordó: hanem egy 1974-es Ferrari Dino 246 GTS.
Az autót néhány méter mélyen ásták el, törölközőkbe és egy zöld ponyvába csomagolva, mintha valaki meg akarta volna őrizni, hogy egyszer újra előszedje. A felfedezés teljesen meghökkentette a szomszédokat és a rendőrséget: ki az, aki elás egy Ferrarit?
A nyomozás egy abszurd, mégis lenyűgöző történetet tárt fel. A Ferrarit nem sokkal a megvásárlása után lopták el, miután a tulajdonosa a tolvajokkal összejátszva azt tervezte, hogy felveszi a biztosítási pénzt, miközben az autót állítólag megsemmisítik. Az utasítás világos volt: süllyesszék el a tengerben.
De a tolvajok más ötlettel álltak elő. Úgy döntöttek, inkább elássák a kocsit, abban a hitben, hogy később kiáshatják, és megtarthatják a gyönyörű olasz sportautót. A terv sosem valósult meg. Az autó éveken át a föld alatt maradt, míg két ártatlan gyerek játéka napvilágra nem hozta.
A Ferrarit kiásták és restaurálták, bár sosem nyerte vissza eredeti pompáját. Története azonban az évek során egyre csak nőtt: egy sportautó, amelyet úgy rejtettek el, mint egy kalózkincset, egy csendes kaliforniai negyedben.
A „Elásott Ferrari Dino” igazi városi legendává vált, azok közé a történetek közé tartozva, amelyekről az ember azt hinné, kitalációk – ám fényképes bizonyítékok, újságcikkek, sőt egy IMAX-film is igazolják.
Egy emlékeztető arra, hogy a valóság néha messze felülmúlja a fikciót.
